Miért is indítottam ezt a blogot?

Az előző írásom után biztosan többetekben felmerült a kérdés, hogy vajon miért is indítottam ezt a blogot. Nos, ez egy igen jó kérdés, konkrét válasz talán nincs rá. Az igazság az, hogy szerettem volna egy olyan közösséget létrehozni, ahol mi dohányosok megbeszélhetjük a problémáinkat. El tudunk csevegni olyan dolgokról, amiket csak mi értünk és talán megfejthetjük az örök rejtélyt, hogy miért vagyunk mi a társadalom szemében szálka.

kek-hamutal

Amikor felöltött bennem ennek a blognak az ötlete, az első, ami eszembe jutott saját dohányzásom története volt. Ahogy a korábbi posztban is megírtam főként a társadalmi elvárások domináltak, a gimnáziumi évek alatt a társaim nagyobb százaléka a szünetek alkalmával is pöfékelt én pedig nem akartam az lenni, aki kimarad az úgynevezett mókából. Eleinte nem is gondoltam volna, hogy ez egyfajta függőséget okoz, de idővel rá kellett jönnöm, hogy a dohányzás már hozzám tartozik. Egyfajta terápiás jelleggel is bírt, így később a vizsgák alatt már-már láncdohányosként éltem, de igazság szerint egy percig sem bánom, hogy ez így alakult.

Az évek során sokan és sokszor igyekeztek leszoktatni, átmenteni időszakaim voltak is, többek között, amikor várandós voltam a gyermekeimmel, de aztán csak-csak visszakúszott az életembe a cigi. Fontosnak tartom elmondani, hogy a gyermekeim jelenlétében sosem dohányzom, ez azt hiszem kulcskérdés, mert sokan éppen emiatt ítélnek el minket: “micsoda dolog Anyaként rágyújtani”, “milyen példa ez a gyerekeknek” és a többi. Nem mondom, hogy boldog lennék attól, ha a lányaim is dohányoznának, de rájöttem, hogy úgy ahogy az én anyám sem tudott megakadályozni engem, úgy én sem fogom tudni őket. Ez az ő egyéni, felelősségteljes döntésük lesz, amiben nem lesz jogom állást foglalni.

Ezzel a bloggal ezt szeretném elérni: lerombolni a társadalmi sztereotípiákat – ha először csak kicsiben is – megszüntetni a tévképzeteket a dohányosokkal szemben. Célom egy olyan közösség kialakítása, ahol bátran merünk nyíltak lenni, ahol megoszthatjuk egymással a tapasztalatainkat. Én pedig időről-időre igyekszem majd izgalmas írásokkal készülni a számotokra, mindezt azért, hogy nekünk, dohányosoknak is legyen egy hely, egy olyan online zug, ahol egy kicsit lazíthatunk, ahová egy kicsit hazajárhatunk.

Írjátok meg nyugodtan itt a hozzászólások között, hogy milyen témájú cikkeket olvasnátok szívesen.

2 hozzászólás ehhez: “Miért is indítottam ezt a blogot?”

  • Szandi szerint:

    Nagyon örülök, hogy végre van egy hely, ahol meg tudjuk beszélni a dohányzással kapcsolatos problémákat, mivel én is sokszor találkozok olyanokkal, akik elítélnek e miatt. A napokban én is találkoztam egy idős hölggyel, aki felháborodottan jött oda hozzám, hogy miért dohányzok a közelében, miközben fokozottan figyeltem a távolságra, épp azért is, mert a buszmegálló közelében történt és mint köztudott, ott nem lehet dohányozni. Véleményem szerint mindig is lesznek olyanok, akiket zavarni fog a mi szokásunk, de kellő odafigyeléssel és intelligenciával ez kiküszöbölhető.

    • Éva72 szerint:

      Igazad van Szandi! Mindig lesznek olyanok, akiket zavar a dohányzás. Mondjuk az én baráti társaságom nagy része dohányzik. Aki nem, arra tudat alatt is “odafigyelünk”…nem dohányzunk a közelében.

Hozzászólás a(z) Éva72 bejegyzéshez

Hirdetés
Megoldás, hogy egészségesebb életet élj dohányzási szokásod mellett!

Dohányosok teája

Tisztító gyógytea

Természetes megoldás a dohányosoknak, a cigi okozta egészségügyi problémák megelőzésében.

Érdekel? Kattints ide!