A dohányosok a társadalom számkivettjei? Miért ítélnek el minket?

Korunk kirekesztettjei jelenleg mi dohányosok vagyunk, ráadásul velünk kapcsolatban számos tévhit is él a köztudatban: többek között, hogy nincs akaraterőnk, de sokszor megkapjuk, hogy a leszokást követően rettenetes állapotba kerülünk majd.

Nyilván leszokni a cigarettáról nem könnyű – pláne, ha valaki már hosszú évtizedek óta pöfékel – de mi a helyzet akkor, ha aktuálisan nem is akarunk leszokni? Akkor is gyengék vagyunk, akaraterő nélküli balekok? Ezúttal a dohányzásról való leszokás körüli sztereotípiákat igyekszünk eloszlatni. Nem leszokás, egy dohányos szemével.

womanA dohányzás kapcsán először is azt fontos tisztáznunk, hogy ki is minősül igazi dohányosnak. Hiszen van, aki csak alkalmanként szív, van, akik csak napi 3-4 szálat, sőt van, aki csupán 3-4 naponta gyújt rá egyáltalán. Ők valódi dohányosnak számítanak vagy csak akkor minősíthető valaki nikotinfüggőnek, ha naponta egy dobozzal elpusztít?

Nehéz kérdések ezek, ráadásul a társadalom sem könnyíti meg a helyzetünket, ugyanis minket, dohányosokat ugyanúgy kirekesztenek, ahogyan a drog vagy alkoholfüggőket, ezért gyakran még saját magunk elől is titkoljuk függőségünket. Viszont a helyzet az, hogy mindenkinek saját magának kell felismernie azt, hogy nikotinfüggő.

Könnyen lehet, hogy valaki csak stressz helyzetben gyújt rá, annak érdekében, hogy csillapítsa kedélyeit, azonban ettől még dohányos, hiszen egyértelműen köthető valamihez a cigarettázás, mint tevékenység. A dolog nyitja pedig éppen ez: a dohányzás egyáltalán nem akaraterő vagy elhatározás kérdése, ugyanis a cigarettázás csak egy tünet, amit ideig-óráig meg lehet szüntetni, de ha nem iktatjuk ki a mélyen gyökerező okokat, újra és újra cigi után fogunk nyúlni.

Ugyanis számtalan oka lehet annak, hogy cigarettához nyúltunk, éppen ezért a cél nem az, hogy soha többé ne gyújtsunk rá, sokkal inkább az, hogy ne bolonduljunk bele a tudatba, hogy nem gyújthatunk rá. Vagyis meg kell találni a háttérben húzódó okokat, ami alapjáraton kiváltja a cigarettázásért felelős ingert.

Hiszen gondoljunk csak bele: ha egész álló nap azon rágódunk, hogy nem gyújthatunk rá, igyekszünk uralkodni a vágyainkon, akkor egy állandó kontrollhelyzetet teremtünk, ami nyilván stresszel is párosul majd. Ennek a vége pedig nem más, mint egy állandó feszült helyzet, amiből előbb utóbb azzal szabadulunk ki, hogy rágyújtunk egy újabb szál cigarettára.

Nekem személyszerint a cigarettázásomért felelős inger a társadalmi elvárások. Annak idején a gimnáziumban a társaim közül többen is dohányosok voltak, így magukkal húztak. Aztán persze rájöttem, hogy ehhez én is kellettem és bár a szokásom kialakulásáért erősen felelősek voltak az akkori barátok, mára sokkal inkább terápiás jelleggel bír. Ha nyugtalan vagyok, ideges, feszült egy szál cigarettára képes eloszlatni ezt. Nálad mi a helyzet? Te miért dohányzol? Mi a véleményed a fentebb leírtakról?

6 hozzászólás ehhez: “A dohányosok a társadalom számkivettjei? Miért ítélnek el minket?”

  • Judit szerint:

    Néhány éve szoktam le, de előtte sosem akartam igazán. Több sikertelen próbálkozásom volt, de tény, hogy abban az időszakban az életem egyáltalán nem volt sínen. Miután megismerkedtem a jelenlegi párommal – aki nem dohányzott – egyre kevésbé éreztem szükségét az állandó pöfékelésnek. Eleve nem volt hozzá partnerem, másrészt az életem is olyan mederben haladt tovább, hogy a cigi már nem pótolt semmit. Kerek tíz éve nem szívok és soha egy nap nem éreztem igényét azóta se. De hogy miért szoktam rá, mi volt a kiváltó ok? Nem tudom igazán, a családban apám dohányzott egyedül, izgalmasnak tűnt, ahogy kávéval és cigivel a kezében indítja a napot. Ez nálam is évekig a rutin része volt, a reggelek beindításában jelentős szerepet kapott a cigaretta.

  • Réka szerint:

    Érdekes téma, bennem is sokszor felmerült már, hogy miért is nem tudok leszokni a cigarettáról. Talán nem is akarok igazán. Voltak kísérleteim, de mindig sikertelenek. Gyakran elhatároztam, de ezen még sosem gondolkodtam, hogy mi lehet a kiváltó ok. Van-e egyáltalán? Ennyi év után megtalálhatom-e? Most már lehet, hogy nem is akarok leszokni. Bár irigykedve nézem azokat, akiknek sikerül, de ennyi dohányos évvel a hátam mögött, azt hiszem nekem ez jutott és talán jól is van ez így.

  • Olga szerint:

    Anno én a legelső munkahelyemen szoktam rá a cigire, mert szinte mindenki dohányzott. Mikor kivonultak dohányozni a munkatársaim én szinte egyedül maradtam. Ráadásul dohányzási idő alatt mind magánéleti, mind pedig munkahelyi dolgokat, problémákat megbeszéltek amiről én kimaradtam. Mikor visszajöttek dohányzásból mindig vidámabbak, boldogabbak, stressztől, gondtól mentesebbek voltak a kollégáim. Úgy éreztem ebből nem akarok kimaradni ezért egyszer velük tartottam és mivel rágyújtottam én is rögtön befogadtak. Sokkal könnyebben ment ezt követően a beilleszkedésem és a napi gondokat is jobban fel tudtam dolgozni. Azonban ahogyan te is írod ezt nem lehet a környezetre kenni. A terhességeim alatt egyáltalán nem dohányoztam, tudtam, hogy nem lehet és kész. Aztán a mindennapi mókuskerékben egy-egy szál cigarettányi idő és a beszélgetés a többi bagóssal a cigi szünetben a megnyugvást adja számomra.

  • Szandi szerint:

    Úgy gondolom, hogy a dohányzás egy társadalmi probléma és a gond az, hogy egyre több fiatalt látok pöfékelni. Ugyan én is dohányzom, de hosszú idők óta nagyon sok 18 éven aluli gyereket látok cigivel a szájában közlekedni. Van aki divatból és van, aki hobbiból szívja a cigarettát. A mostani világban és körforgásban napi 1 doboz cigi már luxusnak számít az átlagkereset mellett, így sokan ahhoz folyamodnak, hogy saját maguknak készítik elő, ami olcsóbb, ám károsabb. Véleményem szerint, aki le akar szokni, annak fejben kell eldönteni, hogy az egészsége és az anyagi helyzete, vagy a hobbija és a káros szenvedélye a fontosabb.

  • Laci szerint:

    Fiatalabb koromban kezdődött. A gimit nem a szülővárosomban kezdtem. Új város, új társaság…adta magát, hogy belementünk a rosszaságba. Ez a rossz szokás azonban meg is maradt. Elgondolkodtam már párszor – főleg az anyagi vonzata miatt-, hogy le kellene szoknom, de mindig kötöttem valamihez (újévi fogadalom, vagy az azt követő újévi fogadalom)…még mindig dohányzom.
    Beismerem, szeretek is dohányozni.
    Egyetemen a vizsgák előtti enyhe megnyugvást jelentette, vagy a vizsga utáni megkönnyebbüléshez volt szükséges.
    Munkahelyen a pihenést, ez alatt az idő alatt szoktam összeszedni a gondolataimat, megtervezni a következő pár órát, vagy csak kiengedni a gőzt.
    Baráti társaságom nagy része szintén dohányos.
    Ettől függetlenül még mindig tervezem, hogy egyszer leteszem…és le is fogom.

  • niki szerint:

    Èn szerencsére nem minden esetben éreztem,hogy hàtrànnyal indulnék amiatt,mert dohânyoznék.Jò azért voltak nekem is kellemetlen pillanatok,ha épp olyan helyen dolgoztam ahol kevesen voltunk”cigizősök”.Akkor tény hogy rossz fényt vet rànk ez a rossz szokàsunk.De kellő tisztelet és figyelmesség elegendő a probléma megoldâsàra.

Hozzászólás a(z) niki bejegyzéshez

Hirdetés
Megoldás, hogy egészségesebb életet élj dohányzási szokásod mellett!

Dohányosok teája

Tisztító gyógytea

Természetes megoldás a dohányosoknak, a cigi okozta egészségügyi problémák megelőzésében.

Érdekel? Kattints ide!