Nem a dohányzás a valódi oka a tüdőráknak?

Szerinted Kedves Olvasó ugyanolyan káros a szénhidrát, mint a dohányzás?
A fehér kenyér, a rizs és a magas glikémiás indexű ételek akár tüdőrákot is okozhatnak.
Azt már jó ideje tudjuk, hogy a fehér kenyér, a finomított lisztből készült péksütemények és a fehér rizs a karcsú derék ellenségei. Most kiderült, hogy a tüdőnk sincs tőlük biztonságban, mert Tovább olvasok »
Le akarunk mi valaha szokni?

Az előző írásom kapcsán fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy vajon le akarunk-e valaha szokni a cigarettázásról. A netes felületek telis tele vannak különböző leszoktatás segítő írásokkal, megannyi stratégia létezik, de azt soha sehol nem kérdezik meg, hogy valóban le szeretnénk-e szokni. Tovább olvasok »
Mindenki le akar szoktatni minket?

Először is fontosnak tartok tisztázni valamit: ez a blog nem a célt hivatott szolgálni, hogy bárkit is buzdítson a dohányzásra illetve nem is amellett kampányolunk, hogy a dohányzás egészséges.
Egyszerűen csak arról van szó, hogy szerettem volna egy olyan közösségi platformot megteremteni, ahol mi dohányosok megbeszélhetjük a napi szintű problémáinkat. Ilyen probléma többek között, hogy a Tovább olvasok »
Hogyan teremtjük elő a pénzt a cigarettára?

Talán ez az egyik legsarkalatosabb pontja a dohányzás kérdéskörének. Gyakran szegezik nekem a kérdést, hogy mégis miből teremtem elő a cigarettámra a pénzt. Nyilvánvalóan ezt embere válogatja, de akkor is a cigire fordított költségeket nyilvánvalóan valahonnan el kell vonni. A saját példámon keresztül mutatom be számotokra a “hogyanokat”.
Azt gondolom, hogy viszonylag könnyű helyzetben vagyok-e téren, mert olyan helyről vonom el a pénzt, amit egyébként is magamra költenék. Addig, míg más ember az ebédszüneteiben ki ugrik a közeli étterembe egy menüért addig én abból a pénzből cigarettát veszek. Ráadásul – talán ezt még nem is tisztáztuk – nekem egy doboz cigi két napra elegendő, ugyanis napi 8-10 szálat szívok maximum. Tovább olvasok »
Miért is indítottam ezt a blogot?

Az előző írásom után biztosan többetekben felmerült a kérdés, hogy vajon miért is indítottam ezt a blogot. Nos, ez egy igen jó kérdés, konkrét válasz talán nincs rá. Az igazság az, hogy szerettem volna egy olyan közösséget létrehozni, ahol mi dohányosok megbeszélhetjük a problémáinkat. El tudunk csevegni olyan dolgokról, amiket csak mi értünk és talán megfejthetjük az örök rejtélyt, hogy miért vagyunk mi a társadalom szemében szálka.
A dohányosok a társadalom számkivettjei? Miért ítélnek el minket?

Korunk kirekesztettjei jelenleg mi dohányosok vagyunk, ráadásul velünk kapcsolatban számos tévhit is él a köztudatban: többek között, hogy nincs akaraterőnk, de sokszor megkapjuk, hogy a leszokást követően rettenetes állapotba kerülünk majd.
Nyilván leszokni a cigarettáról nem könnyű – pláne, ha valaki már hosszú évtizedek óta pöfékel – de mi a helyzet akkor, ha aktuálisan nem is akarunk leszokni? Akkor is gyengék vagyunk, akaraterő nélküli balekok? Ezúttal a dohányzásról való leszokás körüli sztereotípiákat igyekszünk eloszlatni. Nem leszokás, egy dohányos szemével.